A nagyfelbontású audió, amely jellemzően 96 kHz-es/24 bites vagy jobb hangminőségű, az eredeti analóg hangforrás digitális mintavételezésével készül. A mintavételezés másodpercenkénti végrehajtásának számát mintavételi frekvenciának nevezzük, amelyet hertzben, azaz „Hz”-ben fejezünk ki. A digitalizálás arra a hangfeldolgozásra utal, amelynek során a mintavételezett jelet 0 és 1 számjegyekből álló, „bitben” kifejezett bináris számsorozattá alakítják (vagy kvantálják). Minél magasabb a bitszám, annál közelebb áll a minta az eredeti forráshoz. A CD-k 44,1 kHz-es/16 bites hangminőséggel vannak szabványosítva, de a nagyfelbontású audió nem rendelkezik ilyen szabvánnyal.

Az analóg források digitalizálásának egy alternatív módja az úgynevezett DSD (Direct Stream Digital) eljárás, amely a hanginformációkat külön bitértékek sorozataként rögzíti rendkívül magas, 2,8 MHz-es vagy 5,6 MHz-es mintavételi frekvenciával. Ez körülbelül a CD-hang mintavételi frekvenciájának a 64-szerese vagy 128-szorosa, és egyszerűen DSD 2,8 MHz-ként vagy DSD 5,6 MHz-ként ismert. Egyes hangmérnökök szerint a DSD eljárással készült digitális fájlminták hasonlítanak leginkább az eredeti analóg forrásra.